Tudni kell rólam, hogy az egész Várnegyed a szívem csücske (méghozzá jó nagy csücske!), ott bármikor, bármeddig el tudok sétálgatni. Nagyon szeretem a semmivel össze nem keverhető hangulatát, az épületeket, a kilátást, szóval mindent. De ezen belül is van egy nagy kedvencem. Igaz, ez már nem annyira a Vár része, de azért mégis. Ez pedig nem más, mint az Alagút teteje. Ráadásul nemrég felújították, kapott rendes, szép korlátot a régi szögesdrót helyett (brrr!), vannak padok, le lehet ülni, bámészkodni, pihenni az árnyékban, gyönyörködni a kilátásban.
Aki már volt ott, tudja, milyen érzés, aki még nem, annak pedig javaslom, hogy egyszer keresse föl, mert nagyon megéri! Igyekszem ezt demonstrálni is :)
Elindulok a Dísz térről, és a fák ágain keresztül kukucskálok át a Duna másik oldalára. Egyelőre ennyit lehet látni.
Igen ám, de a fák takarásából kibukkanva egyszer csak ez a látvány fogad. Na? Megéri? Naná!
Egy pillantás a Bazilikára és a Gresham-palotára.
A környezeten is meglátszik, hogy tavaszodik. Rengeteg virág van az út mellett, csak észre kell őket venni!
Odafelé sétálva a várfalon találtam ezt a kis virágocskát is. Nagyon aranyos volt!
Na. Ez az. Erről beszéltem. Annyira jó! Ülsz, és nézed ezt a képet. Közben elmélkedhetsz az élet nagy dolgairól, a város szépségéről, bármiről. És nagyon jól érzed magad. Vagy nem. De a hely segít. Nekem bevált, nem is egyszer! :)
...és visszafelé sétálva még egy pillantás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése